1996. szeptember 23. Uram, hálát adok Neked,
hogy megmutattad dicsőségedet nekem, a méltatlannak. Te, Uram, szóltál, de a világ nem figyel Rád. Bár mindenütt kinyilvánítod dicsőségedet, a világ nem akar látni és hinni . Sokáig kell-e még küzdenünk? Bár nem nélkülözzük jeleidet, a világ szándékosan pusztítja saját lelkét. Szólásra nyitottam ajkamat és beszéltem, győződjetek meg róla... de a világ ma nem gondol Alkotójára, szívében nincs hely Teremtője számára... a világ hűtlensége azonban nem fogja kioltani az én hűségemet. Lelkem hatalmával megújítom a rászorulót, ezért mindazt, amit háromszorosan Szent Lelkemben tesznek az emberek, azt dicsőítésünkre fogják tenni. Továbbra is kiárasztom rátok kegyelmeimet, hogy ámulatba ejtsem a ti időtök bölcseit és tudósait. Egyetlen ember sem képes igazán értékelni és teljesen megérteni Szentlelkemet. Lelkem különféle módon munkálkodik, de mindig a jó érdekében. Éppen ezért igyekezz áldást adni Szentlelkem nevében! Lelkiismereted legyen teljes egységben Szentlelkemmel, hogy amit teszel, azt a Szentlélek által jusson kifejezésre. Engedd, hogy Szentlelkem átjárja lelkedet, de ennek érdekében meg kell halnod önmagad számára! Minél alázatosabb leszel, annál könnyebben fog utat találni benned Szentlelkem. Mi ketten? IC |