1988. január 5. Amikor elolvastam azt a részt, ahol Oroszország holtan fekszik, újra keserves sírásra fakadtam. ![]() Szeretem őt, Uram, részvétet érzek iránta, Uram. Szeretem. ![]() Uram, elmész hozzá és feltámasztod? Vajon visszatér-e Hozzád, Uram? ![]() ![]() Istenem, ugye azt mondtad, hogy folytatod január 4-ki üzenetedet? Folytatom. Amikor földje terméketlensége miatt Oroszország a Sátán alattvalója lett, a Sátán halált hozó gyümölcsöt kínált fel neki, amelyet azok számára tartogat, akiket szeretek. Ez a gyümölcs fokozatosan öl. Minél többet esznek belőle, annál jobban kívánják. Lassan öl - halált hoz. ![]() ![]() ![]() Uram, azért aggódom, mert kérted, hogy áldjam meg garabandali gyermekeidet, és adjam tudtukra üzenetedet 1 , majd fogadalmamra emlékezve látogassam meg szeretett szolgádat, János Pált, mossam meg lábát, és súgjam fülébe szavaidat, amelyeket rám bíztál. Azután olvastassam el velük [az egyházi tekintélyviselőkkel], miképpen kezdjenek hozzá az egyesüléshez, kérjem meg őket, hogy ismerjék el Garabandalt, és értessem meg velük hogy Garabandal valóban Fatima folytatása, és mennyire megbántják a Szűzanyát, mert nem tisztelik garabandali jelenéseit, és ezzel Fatima tévedését ismétlik meg. Ó Uram, most meg Oroszország! És folyton tudtomra adod, hogy ezt az üzenetet át kell adnom szolgádnak, János Pálnak, én meg SEMMIT sem tettem meg ebből, Szavad súlya van rajtam és nehéz viselni... Mondd meg most! Azt akarom mondani, hogy egész egyedül... Bocsáss meg! ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() 1 ez megtörtént 1991-ben 2 Elszégyelltem magam, de mivel O az Igazság, arra kért, hogy fejezzem be mondatomat. |