1987. november 22. Vassula, szél fúj, és napról napra erősödik. Végigfúj ezen a pusztaságon, amivé teremtésem vált, magával sodorja a sivatag homokját, és egyre közelebb és közelebb hordja ahhoz a kicsiny termőföldhöz, ami még megmaradt. Egy részét már be is takarta. Ha nem sietünk kicsim, hamarosan nem marad más, csak pusztaság. ![]() Uram, kérlek, légy türelmes, mert lassú felfogású vagyok. Virágom, emlékezz, milyen sokáig álltam ajtód előtt. Nem voltam-e türelmes azokban az években? Jézus, miért nem hallottalak azokban az években? Mert a világ megtévesztett téged. Kezdettől fogva hozzám tartozol, de a világ megtévesztett, meggyőzött arról, hogy hozzá tartozol - ilyen csalárd és álnok a Sátán. Napjainkban azon mesterkedik, hogy meggyőzze teremtésemet arról, hogy ő nem létezik - így anélkül dolgozhat, hogy félnének tőle. A farkas csapdába ejti teremtésemet, és mint kis bárányt felfalja. ![]() |