1987. augusztus 7.
Jézus? Jézus újból megkorbácsolásának képét mutatta nekem. Arcának jobb fele feldagadt. Ismét úgy éreztem, hogy szétszakadok. Vassula, oly nagyon szeretlek mindannyiotokat! Gyorsan, gyorsan. Azt akartam mondani, hogy: "Siess, és tedd meg akaratodat, hogy aztán már ne szenvedj többet!" Nem tudtam elviselni, hogy így szenved. Hatalmammal még a holtakat is feltámasztom. Vassula, megvilágosítom múlt héten adott üzenetemet. Tudod-e, hogy csupán világosságom kis részét vontam meg tőled? Érzed ezt? Érzem. Jó. Miképpen tápláltál engem, mielőtt ide juttattál? Olyan segítséget adtam neked, amely felülmúlja értelmedet. Igen, mondtad Uram. Most, hogy elszakadtál a földi dolgoktól, életre keltem lelki képességeidet. A belátás, amiről már beszéltél? Hogyan másokat Uram? Képes leszel megérteni gyermekeimet, és így tudsz rajtuk segíteni. Uram, attól féltem, hogy olyanná válok, mint az evező nélküli csónak, amely lemarad, és elvesztem mindazt, amit tanítottál nekem! Pánikba estem! Vassula, meg kell hogy tisztítsalak téged. Tanuld meg, hogy annak a léleknek, amely tisztul, rettenetes félelmeket és aggodalmakat kell
kiállnia. De megmondtam neked: ha utánam vágyakozol, az felkészít arra, hogy e kegyelemre Melyikre? A szemlélődésre. Jézus, lelkem vágyakozik utánad. A "mi ketten" annyit jelent, hogy Jézus emlékeztetni kíván engem, hogy e két szót használjam Vele beszélve. Most értem meg, hogy Jézus két dolgot tanít nekem egyidejűeg: a szemlélődést, és a beleérzést. Úgy tűnik, mintha Isten 1987. július 26-án erre a változásra akart volna felkészíteni. Mert már másnap úgy éreztem, mintha kissé megvonta volna tőlem fényét, és pánikba estem. Lelkem azonnal az okot kezdte keresni, mivel hogy vétkes vagyok, és telve Bűnökkel. Azt kerestem, hogy melyek azok a bűnök, amelyek Őt annyira megharagították, hogy kissé visszavonta fényét. Talán megsértettem? Vagy a Sátán teszi mindezt velem? Azt gondoltam, bármelyik is az, éppen ezért kell jobban ragaszkodnom Megváltómhoz. Többet kell imádkoznom, mint máskor, többet szemlélődni, ki kell használnom minden kegyelmet, melyet adott. Éreznem kell jelenlétét, többet kell beszélnem Vele, mint máskor. Nem szabad soha megfeledkeznem jelenlétéről, olyan keményen kell dolgoznom, ahogy eddig még sohasem. Ha a Sátán az, akkor bőszülten fog menekülni. Meghagyom haragjában, ő meg elhagy engem. Viszont, ha ez Istentől származik, mint próbatétel, akkor jó tanulóként szeretném megállni helyemet. Azt akarom, hogy mosolyogjon...
Néhány nap elteltével sem változott semmi. Erőm alábhagyott.
Kezdtem pánikba esni. Igyekeztem nagyobb hévvel és odaadással szolgálni
Őt. De nem tudtam megérteni, miért nem segít ez rajtam. Legalábbis
így gondoltam. Aztán Megváltóm és tanítóm felvilágosított, hogy mi
történik. Amikor azt gondoltam, hogy elhagyott, csupán megtisztított,
az elmélkedés magasabb fokára emelt. Fejlesztette értelmemet és tisztultabb
|